Ti kérdeztetek

Ági, régi Diákunk kérdez most minket a tanítással kapcsolatosan. Ágit 8 éve készítettük fel egy állásinterjúra, egy nagy multihoz, ahol sikeresen felvették a 3 körös válogatás után (csak titokban: 100 jelentkező volt J).

Most visszatért hozzánk, hogy nyelvvizsgát tegyen, elmondása szerint csak ez hiányzik már az életéből. Mindjárt 2 csoportunkba is beiratkozott.

Ági: – Mióta vagy angoltanár?

Viki: – 2003 óta.

Bea: – 18 éve tanítok felnőtteket.

Ági: – Mi jelent kihívást a munkád során?

Viki: – Nagyon rugalmasnak kell lenni, és mindig készen állni a váratlan helyzetek megoldására, csak így lehet alkalmazkodni a tanulók igényeihez.

Bea: – Meggyőzni a nagyon tehetséges diákokat, hogy igenis megy nekik, ügyesek, mert sajnos sokan alulértékelik magukat. Ilyenkor a mi feladatunk, hogy a kétségeket eloszlassuk. Ebben Viki az abszolút profi, sokat tanultam tőle az évek során.

Ági: – Mi jelent nehézséget a felnőttek oktatása során?

Viki: – Általában munka után, sokszor fáradtan jönnek a tanulók, ezért nem mindig könnyű az aktív figyelem fenntartása.

Bea: – Amikor pont vizsga előtt vannak, és akadályok merülnek fel a munkahelyen, magánéletben, esetleg elköltöznek a közelből, pont akkor, úgy motiválni a diákokat, hogy ne adják fel, mert mondjuk, csak 3-4 hónap tanulás kellene a vizsgáig. Ilyenkor megmutatom a faliújságot, telis-teli sikeres, 80 % feletti bizonyítványok fénymásolataival.

Ági: – Mik a sikereid az oktatás kapcsán?

Viki: – A leginkább "kézzel fogható" eredmény, amikor a tanítványok sikeres nyelvvizsgát tesznek. Szintén sikernek nevezném, amikor visszajelzéseket kapok, hogy bátran részt vesznek angol nyelvű tárgyalásokon, nem ijednek meg, amikor külföldi hívószámról csörög a telefon, vagy megértik a kedvenc daluk szövegét.

Bea: – Amikor a diákok beszélni kezdenek és egyre bátrabbak. Annak is örülök, ha belevágnak a szavamba. Azt jelenti, hogy bátrak és magabiztosak.

Ági: – Váltanál esetleg egy újabb területre, mondjuk egy olyanra, ahol a nyelvet tudod használni, de már nem tanítasz?

Viki: – Szakfordító és tolmács is vagyok, így használom a nyelvet más területeken. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben egyik vagy másik irányba tolódnak a hangsúlyok, de szeretném, ha a tanítás mindig megmaradna.

Bea: – Nem szeretnék váltani. Jól érzem magam az órákon, sok sikerünk van, és nem szeretném elcserélni. Úgy érzem, hogy a tanítás egy kreatív és szabad pálya, mindenképpen nekem való.

Köszönjük szépen a kérdéseket Lovász Áginak! Pusztai Viki és Pákozdi Bea