Az elmúlt két évszázad folyamán a washingtoni Capitolium épületének földalatti járatai és visszhangzó termei meghozták a maguk termését szellemlegendákból. Hallani az amerikai polgárháború katonáinak szellemeiről (amikor az épület ideiglenesen katonai kórházként szolgált), de John Quincy Adams elnök szelleméről is, amint utolsó szavait kiáltja a házelnöki váróban – az épület a szellemvadászok számára igazi álom. De kevés itteni történet ragadta meg úgy a nyilvánosság fantáziáját, mint a „démoni macskáé”.

„Valószínűleg a leggyakoribb a Capitolium szellemtörténetei közül, részben a fizikai bizonyítékok miatt”, mondja Steve Livengood, a Capitolium Történeti Társaság fő idegenvezetője. A beszámolók legalább a 19. századig nyúlnak vissza. A Társaságba 1973-ban belépő Livengood valóságos szakértője a rejtélyes macskát övező históriáknak. „A történet valószínűleg a polgárháború utáni évekből származik. Legtöbbször az éjjeli őrök vélték látni”, mondja Livengood. A legelterjedtebb változat szerint az éjjeli őr járőrözés közben egy macskát lát közelíteni. Ekkoriban a macska nem volt ritka látvány a Capitoliumban, mivel a rágcsálóprobléma kezelésére tartották őket. Azonban ez esetben a macska közeledve egyre nagyobb lett, mígnem akkora lett mint egy tigris. A félelmetes állat az őr felé ugrott, aki hátravetette magát és védekezni készült, de a macska még a levegőben eltűnt.

Mint minden szellemtörténetnek, a démoni macska legendájának is van több változata. A későbbi találkozások során állítólag halálra is rémültek emberek. A macska feltűnését összekapcsolták már az országot érő nagy tragédiákkal és az elnöki hatalomváltásokkal is – állítólag látták mind az Abraham Lincoln, mind a John F. Kennedy meggyilkolását megelőző napokban. Mi tartja életben ilyen régóta a legendát? Néhány dolog a Capitoliumban egyesek szerint bizonyíték a démoni macska létezésére. A leghíresebb ezek közül néhány halvány tappancsnyom a Kis Szenátusi Rotunda betonján.

Forrás: Múltkor