Ma olyan sok tanulási és tanítási módszer létezik, hogy már-már kihívás elé állít tanárt és tanulót egyaránt, amikor ki akarja választani a megfelelőt vagy a „legjobbat”. Most nem is vállalkozom rá, hogy a különböző módszereket taglaljam, inkább szeretném leszögezni, hogy módszertől függetlenül a célok mindig ugyanazok: meg akarunk tanulni kommunikálni az adott idegen nyelven.

Kicsit részletesebben:

• Meg akarjuk érteni, amit hallunk
• Meg akarjuk érteni, amit olvasunk
• Beszélni akarunk tudni
• Le akarjuk írni, amit gondolunk

Ez a négy alapkészség (listening, reading, speaking, writing) minden nyelvtanuló számára ugyanazokat a kihívásokat támasztja: hogyan érjem ezt el?

Nagyon egyszerűen fogalmazva azt mondanám, hogy hallgass szövegeket és olvass minél többet az adott nyelven, keresd a lehetőséget a beszéd gyakorlására és rendszeresen fogalmazz, írj (emailt, naplót, véleményt, stb). A nyelvtantól függetlenül ezeket egyszerűen nem lehet túladagolni! Szerintem a különböző módszerek oktatói és használói ebben még egyet is értenének velem. Gyakorlat teszi a mestert. Elcsépelten hangzik, de attól még igaz!

Abban már sokkal eltérőbbek a vélemények, hogy mit, mennyit és hogyan gyakoroljunk. Mit olvassunk, hallgassunk, melyikből milyen mennyiség szükséges napi / heti szinten, stb. De most erre sem térnék ki.

A nyelvtan szükségességéről, illetve feleslegességéről szeretnék inkább véleményt formálni, mert ez a nyelvtanulás egyik legvitatottabb részlete. Tanuljunk-e nyelvtant vagy hagyjuk, hogy elménk, az anyanyelvünk elsajátításához hasonlóan, összerakja az idegen nyelv szabályait?

Hadd kezdjem azzal, hogy idegen nyelvet tanulunk (learn), anyanyelvet pedig elsajátítunk (acquire). Erre a tényre nyomatékosan felhívták a figyelmünket nyelvszakos diákként. Nem is tudtam soha egyformán tekinteni a két dologra.

Vannak még egyéb nagyon fontos különbségek:

• Kor: anyanyelvünket 0-4 éves korunkig többé-kevésbé elsajátítjuk, míg idegen nyelvet idősebb korban tanulunk.
• Környezet, mely körülvesz minket: anyanyelvi környezetben tanuljuk anyanyelvünket vagy ugyanebben a környezetben tanulunk idegen nyelvet.
• Ráfordított idő: anyanyelvünk az ébrenlét minden percében körülvesz bennünket, míg az idegen nyelvet leginkább szabadidőnkben tanuljuk, gyakoroljuk (átlag napi 15-120 percben).
• Kényszer: ez egy érdekes tényező, de logikus: gyerekként, ha nem tudok kommunikálni, az veszélyezteti szükségleteim kielégítését. Idegen nyelv tanulása esetén ez csak idegen nyelvi környezetben áll fenn. A kényszer azonban idegen nyelv tanulásnál motivációként tér vissza! (A lehetséges motivációkat lásd itt: A nyelvtanulás az egyik legjobb befektetés az életben)

Nem szeretném elvenni senkinek a kedvét a nyelvtanulás olyan módszereitől, melyek a nyelvtan tanulásának szükségtelenségét hangoztatják vagy az átlagnál kisebb hangsúlyt fektetnek a nyelvtanra. Inkább arra buzdítok mindenkit, hogy tudásszintjének megfelelő mértékben foglalkozzon a nyelvtannal. Eleinte tanulhatunk mintákat, melyek segítségével hamar saját mondatokat alkothatunk, később azonban fontos lesz a megtanult minták rendszerezése, mert csak így léphetünk egy bizonyos szint fölé a nyelvtudásban és a tanulási folyamatot is gyorsíthatjuk, ha szánunk egy kis időt a nyelvtan megértésére.