“Üdv! Beszélsz angolul?”
“Tanították :D”
Vicces válasz, emlékszem, milyen jót mulattunk rajta, mikor életemben először hallottam, valamikor a 80-as években, iskolás koromban. Azóta sokszor hallottam és hallom is – már nem vicces. Inkább zavarba ejtő és kínos.
Ám az okok nem a tanuló gyenge képességeire vezethetők vissza, mint inkább a nyelv elsajátításának pszichológiai törvényeire, amelyet a mai nyelvoktatási pedagógia naivan megpróbál átlépni.
A régi/mai módszer, ami megöli a folyékony beszédet
Az általános vélekedés az, hogy először tanítunk struktúrát (általában nyelvtani formulák formájában), majd ezeket gyakoroljuk mondatok szintjén, amit aztán belehelyezünk kommunikációs gyakorlatokba, majd ebből kialakul a folyékony beszéd. Logikus, de mégsem működik.
Nem kell messzire menni, csak a statisztikákat elemezni: Magyarországon nagyon kevés ember beszél idegen nyelvet társalgási szinten, azok pedig akik valóban folyékonyan beszélnek, nem egy formális magyar tanteremben tettek szert tudásukra.
A valódi tanulás, ami elsajátítást eredményez, épp ellenkezőleg jön létre
Hogyan jön létre a valódi tanulás? Nyelv esetében a valódi tanulás eredménye a folyékony beszéd. Számomra nem valódi tudás az, amikor a tanuló odavet egy nyelvtani fogalmat, két kínkeservvel kipréselt mondat közepette, miközben egyértelmű, hogy még a nyelvtani szabály értelmezése is homályos számára.
Nyelv szempontjából egyetlen elfogadott mérce van: tudsz folyékonyan beszélni az aktuális szinteden vagy sem?
Tehát minek az eredménye az elsajátítás?
Egy tanuló csak akkor képes elsajátítani egy következő szintű nyelvi elemet, ha a tartalomra koncentrál. Más szóval: ha a tanuló érti, amit hall vagy épp olvas, ennek következményeként spontán mód elsajátítja a számára megtanulható új szerkezetet is. Ez azonban nem történik meg az első találkozás alkalmával.
Elégszer kell értve találkozni az új dolgokkal
Ha a nyelvtanulás alapja a tartalmi értés, ennek a hátán a nyelvi szerkezetek (struktúrák) is elsajátíthatók. A tanuló mindig azt a struktúrát fogja ily módon “felszedni” amelyikre aktuálisan készen áll. A kulcsa mindennek az, hogy a tanuló elégszer találkozzon olyan érthető/értett tartalommal, ami tartalmazza a következő megléphető szintet.
A kulcs tehát elegendő érhető/értett tartalmat adni a tanuló fülébe.
Hogyan érthetünk meg valamit, amivel még sohasem találkoztunk?
Ez egy érdekes paradoxon, amit nem lehet feloldani, ha a kommunikációt kizárólagosan nyelvi eszközökre szűkítjük. Azonban a “nyelvi szakadék” könnyedén áthidalható egyéb rendelkezésre álló eszközök segítségével, mint pl. a kontextus (azaz a szövegkörnyezet), a tanuló háttérismeretei (különösen felnőtteknél komoly előny), illetve minden, a nyelven túlmutató eszköz, pl.: képek, mimika, gesztikuláció, tárgyak stb. (a magyar nyelv természetesen nem játszik).
A tartalmi értés miatt az új nyelvi struktúra nem zavaró (legtöbbször a tanuló észre sem veszi, hogy új nyelvi elemet lát/hall), hanem a tartalom hátán a tanuló tudásának részévé válik.
Hogyan tudsz hozzájutni elegendő érthető/értett tartalomhoz?
Vegyük sorba az eshetőségeket:
Munkát vállalsz Angliában. Mennyi érthető/értett dolgot hallasz munkád során? Ha kezdő vagy, szinte semennyit, mivel a nyelv olyan magas szintje zúdul rád, hogy jóformán semmit nem tudsz belőle használni. ZAJ-ban maradsz hosszú ideig. Középhaladó szinten ez megváltozik, sokkal több értett dologgal találkozol, így meg tudod lépni a következő szintet, ha elégszer találkozol a nyelvi elemekkel értett kontextusban.
Magyarországon tanulsz egy tradicionális felfogású iskolában, ahol alapelv az, hogy “magyarul is elmondjuk, hogy biztosra menjünk”. Mennyi érthető/értett tartalmat kapsz? Jóformán semennyit, mivel az értékes időt, ami az angolt a füledbe tehetné, a magyarral töltöd. Ráadásul a régi/mai módszer nem eredményez folyékony beszédet: struktúra – gyakorlás – folyékony beszéd (???). Egy ilyen tanfolyam nem tesz ki téged elegendő nyelvnek, így az elsajátítás szinte lehetetlen. Ezzel együtt a folyékony beszéd is elérhetetlen lesz.
Anyanyelvi tanárhoz mész. Ha szerencséd van, a tanár érti a fenti törvényszerűséget és az óra folyamán elegendő érthető/értett tartalommal lát el ahhoz, hogy fokozatosan feljebb lépj és ezzel együtt a folyékonyság is fejlődjön. Ha nincs szerencséd, akkor szótározol, aminek az eredménye épp az ellenkező.
Találsz egy olyan tanárt/iskolát/kurzust, ahol pontosan azt kapod, amire szükséged van: érthető/értett tartalmat angolul, ami követhető, ami fokozatosan léptet előre anélkül, hogy észrevennéd. Ez az elsajátítás. Ennek eredményeként születik meg a folyékony beszéd.