Az első lépés, hogy megértsük: nem baj, ha valaki nem szereti a nyelvtant – ez nem egyenlő azzal, hogy nem lehet jó nyelvtanuló. A nyelvtant nem kell külön tantárgyként kezelni, hanem célszerű beágyazni a kommunikációs helyzetekbe. Ha a szabályokat élő példákon keresztül tanuljuk, könnyebben megmaradnak.

A nyelvtanhoz való hozzáállást sokszor egy újfajta tanítási módszer is át tudja formálni. Kommunikatív gyakorlatok, játékok, történetmesélés vagy kis párbeszédek segítségével a szabályok szinte "észrevétlenül" épülnek be. Így a tanulók nem elméletként, hanem eszközként tapasztalják meg a nyelvtant.

Fontos, hogy ne akarjunk mindent egyszerre megérteni és tökéletesen alkalmazni. A fokozatosság elve és a sok ismétlés segít elmélyíteni a tudást. Pozitív megerősítéssel, türelmes magyarázattal a diák újra nyitottá válhat a nyelvtan iránt.

Sokat segíthet az is, ha a tanár megmutatja, milyen gyakorlati előnye van egy-egy szabály ismeretének. Ha a diák érzi, hogy ezzel könnyebben tud megszólalni vagy megérteni valamit, akkor nő a belső motiváció is.

Érdemes elfogadni, hogy nem kell mindent rögtön tudni. A hibákból tanulunk, és a nyelvtanban is igaz: a gyakorlás vezet el a megértéshez. Ha a tanulás játékos, oldott légkörben történik, a nyelvtan sem lesz többé mumus.

Összefoglalva: a nyelvtant nem kell szeretni, de lehet barátságosabbá tenni. A megértéshez vezető út lehet színes, élvezetes és támogató – és ebben nagy szerepe van a kreatív tanításnak és a tanuló nyitottságának. A lényeg, hogy ne adjuk fel. A nehézségek átmenetiek, a sikerélmény viszont hosszú távon megmarad!