Manapság általános jelenség, hogy a szülők jobb munkalehetőséget kapnak külföldön és csemetéiket is elviszik magukkal. Azt gondolják, „a gyerek odakint úgyis hipp-hopp megtanulja majd a közösségben az idegen nyelvet!” Csakhogy ez az optimista feltételezés sok esetben egyáltalán nem fedi a valóságot. Sajnos nincs párhuzamos viszonyban a beszélt nyelv hallgatása a gyermek (kamasz) nyelvi fejlődésével. Vagyis a gyerek hiába hallja éjjel-nappal az élő környezetben a nyelvet, mindig csak érettségéhez és adottságaihoz mérten fog tudni fejlődni. 

A gyerek bekerül az idegen külföldi óvodai, iskolai környezetbe és teljesen megváltozik a viselkedése: pl. nem hajlandó megszólalni társaságban, folyamatosan rosszkedvű, nem akar a közösségbe menni, gyakran megbetegszik stb. A felzárkóztató csoport vagy az integrációs osztály sem képes csodákra, pontosan a fentebb említett csoport kontra egyéni képességek miatt. A legtöbb esetben az orvosság kisebbek (2-6 éves korosztálynál) egy célzott nyelvi készségfejlesztés, nagyobbak esetében (írni-olvasni tudóknál) akár nyelvtanfolyam. A legelején érdemes olyan tanulási fórumot választani (akár nyelviskolát, akár magántanárt), aki beszél a gyermek anyanyelvén, hogy minden felmerülő kérdést, szó szerinti fordítást tisztázni tudjanak, illetve hogy feloldódjon a gyermek (kamasz) gátlásossága, ellenérzése a nyelvtanulással szemben.

A gyerekek (legfőképp a tinédzserek) sokszor sokkal-sokkal bátortalanabbak a nyelvhasználatot illetően, mint a felnőttek. Amennyiben kellemetlen szituációk miatt negatív érzelmi viszony alakul ki a gyermekben a nyelvhasználatot és a nyelvtanulást illetően, később még más nyelvek megtanulásakor is problémákba ütközhet majd. Tehát a tanár feladata nem csak a tanítás, hanem a diák kiismerésével a lelki támogatás is, a tanulás örömének felébresztése ;-)