Téves az a szemlélet, hogy a gyerekek agya fogékonyabb, ezért tanulják könnyebben a nyelveket. Ők azért tanulnak gyorsabban, mert nagyobb motivációt éreznek, hogy kommunikáljanak társaikkal, mint a felnőttek. Nekik nem kell olyan választékosan kifejezniük magukat, tehát a legalapvetőbb szókinccsel tőmondatokat használnak, vagyis nem kell annyit tanulniuk ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak, mint egy felnőttnek
Mivel kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulása nagymértékben a természetes nyelv elsajátítás speciális folyamataira épül, ezért nagyon fontos, hogy a gyermek mindennapjainak részévé tegyük nyelveket. A gyerekek önmaguk jönnek rá a nyelvi szabályszerűségekre, és ez egy olyan képesség, amelyet a nyelvtanítás során érdemes kihasználni! Azonban szülőként/ tanárként a gyermek életkorától függően nem várhatunk el célirányos, koncentrált figyelmet, hanem a gyermek figyelmét játékosan lekötve, érdeklődését finoman a nyelv felé terelve tudjuk őt képezni. Azonban mindig csak annyi ideig, amíg örömét leli az ezzel való foglalkozásban! Emiatt a gyermekek nyelvoktatása különbözik a felnőttek nyelvoktatásától és speciális módszereket igényel. Az otthoni tanulásban az oktató játékok lehetnek nagy segítségünkre: zenés-mondókás CD-k, mese DVD-k, színes (hangos) mesekönyvek, esetleg idegen nyelvi környezetbe vitellel. Az idegen környezet lehet egy idegen nyelvű óvoda, tanulócsoport, de akár konkrétan a külföldi környezet is.
Általában idegen nyelvű óvodák vagy erre specializálódott oktatócsoportok vannak, akik vállalják, hogy játékos formában megtanítják a lurkókat egy másik nyelven azáltal, hogy anyanyelvű tanárok csak idegen nyelven kommunikálnak a gyerekekkel. Ez természetesen jó dolog, mert utánzással elsajátítják elsősorban a helyes kiejtést, az alapszavakat, fontosabb mondatokat és valamennyire az idegen kultúrát is. Azonban nagyon oda kell figyelni, hogy a gyerekek fejlődése elég nagy egyéni különbségekkel zajlik és az életkori lehetőségeket az egyéni jellem jelentősen módosíthatja. A csoportban nem biztos, hogy gyermekünknek megfelelő tempóban, mennyiségben, játékossággal vagy épp komolysággal történik az oktatás.
Rendkívül fontos különbség a felnőttoktatáshoz képest, hogy a korai nyelvtanulásban a kommunikáció (beszéd) és a beszédértés fejlesztése történjen elsődlegesen. De nagyon lényeges, hogy egymásra épülő, logikus tevékenységek sorozataként sajátítsák el a nyelvet, amikor érettségük már eléri a megfelelő szintet. Ehhez ismerni kell, milyen tanulótípus a kicsi, vagyis milyen a személyisége. A gátlásos tanulókat soha nem szabad kommunikációra kényszeríteni, inkább ösztönözni kell, hogy spontán szólaljon meg.
Az írás és olvasás kisiskolás korban vezethető be a tanulóknak, legfőképp akkor, amikor már maguk is meg tudják tapasztalni a tanulás hasznát, például el tudják olvasni kedvenc mesekönyvüket/regényüket angolul is; megértik a számítógépes játék angol utasításait. Csupa olyan tevékenységbe kell bevezetnünk az idegen nyelvet, amelyet a gyerek egyébként is szívesen végez. Olyan légkört kell teremteni, amelyben a tanuló jól érzi magát, s ebben kulcsszerepe van a tanár személyének.
