Sok könyv íródott már a témáról, receptekkel, hírességek életrajzainak garmadával találkoztunk. Személy szerint nekem három tanács ragadta meg a figyelmemet, amit szeretnék megosztani Veletek:
* A pozitív gondolkodás még nem elég a sikerhez. Ehhez ugyanis tenni kell, a kívánt dolog csak akkor jelenik meg az életünkben. Az álmodozók nem cselekvők. Aki tudatosan tesz a cél eléréséért, pld. felméri az akadályokat és a nehézségeket, nagyobb eséllyel el is éri vágyait.
* Negatív gondolkodás, a tehetségmentalitás követése, nagyon aláássa az erőfeszítéseinket. Nekem ehhez nincs érzékem, botfülem van, nincs nyelvérzékem, labdaérzékem, logikai készségem stb. ismételgetése, addig, ameddig el is hisszük. Hihetetlenül káros, mert visszavet bennünket. Arra kell koncentrálnunk, hogy jobbak legyünk, ne a legjobbak. Minden apró előrehaladást sikerként éljünk meg, szerintem jó ötlet, ha megjutalmazzuk magunkat egy aprósággal, ha egy nehézséget legyűrtünk.
* A túl hosszú távú célok veszélyesek, mert időközben kimerülhetünk. Heti, napi, féléves célokat tűzzünk ki magunk elé, ne azt, hogy 2 év múlva megtanulok egy idegen nyelvet, mondjuk középfokon. Egy év alatt alapfok, ünneplés, halleluja, aztán a második lépés a magasabb szint elérése.
Még egy gondolat arról, hogy nem szabad szem elől veszíteni a célt. Itt is a pozitív gondolkodás a legfontosabb. Ugye emlékszel a távfutó esetére? Mennyi van még előttem? Az egyik távfutó annak örül, hogy megtett 50 km-et, a másik a még előtte álló 50 km-re figyel. Ki ér biztosan a célba? Igen, a második, mert ha túlságosan a már elért dolgokra összpontosítunk, akkor csökkentjük az erőfeszítéseinket. Aki a maradék útra összpontosít, nagyobb eséllyel éri el győztesként a vágyait.
