.

Az érthető, hogy az annunakik megteremtették a homo erectusból a homo sapienst. De az hogy lehetséges, hogy a primitív világ közepén megjelentek a druidák. Kik voltak ők, és ha olyan spirituálisak voltak, miért haltak ki? 

.

A druidák a mai Franciaország, egy kis területén éltek, egy gall törzs volt. Akkoriban nem volt egységes állam, nem létezett Gallia, hanem sok gall törzs volt, amelyek nem voltak hajlandóak egységes irányítás alatt élni. Szinte semmit sem tudunk a druidák létrejöttéről, ugyanis ők maguk nem hagytak hátra írásos nyomokat. Minden tudásukat generációról generációra szóban, verses formában adták át és semmit sem írtak le. Róluk legtöbbet más népek leírásai alapján tudunk.

Tény, hogy egy nagyon spirituális törzs volt, úgy szokták mondani, hogy a kelták papi vonalát képviselték. Valójában ennél sokkal többről volt szó. A druidák nagyon egyediek voltak, azóta sem létezett ilyen nép a Földön. A sámánok a szellemvilággal működnek együtt, és ennek következménye kivetül az anyagi világba. A druidák olyan sámánok voltak, akik kőkeményen ott voltak a materiális világban is. Konkrétan nagyon jó harcosok voltak. Jól bántak a karddal és a harcművészettel. Úgy számolták, hogy egy druida mester 50-60 római katonával ért fel. Harcban materiális szintű harcukat kiegészítették spirituális tudással is. A rómaiak féltek is tőlük, mert ha harcba keveredtek velük, akkor  sok olyan megmagyarázhatatlan csoda történt (tudat elvesztése, emlékezet kiesés, stb.), melyek teljesen szétzilálták a római seregeket. Ezért a rómaiak nem szerettek nyíltan szembeszállni a druidákkal, azonban egyénileg üldözték őket.

A druidák amolyan Jedi lovagok voltak. Ismerték az élet körforgását, tudták, hogy többször élünk, tudták hogy az adott életük csak egy szerep és nem féltek a haláltól. Sőt, mindannyian a jövőbe láttak, tudták mikor mi fog történni és mindenki tudta, hogy mikor fog meghalni. Nagy tudatszinttel rendelkeztek (a világ megértése), azonban alázattal elfogadták a világ működését. Ahogy ma mondanánk, egy spirituális közösséget alkottak. Azonban a mai spirituális közösségek esetén a tagok 95%-a nem alkalmas arra a szerepere, a druidák mind alkalmasak voltak az adott szerepre. Ők voltak a kiválasztottak. Jó harcosok, sámánok, és bölcs taoisták.

Hogyan jön létre egy ilyen tudás a barbár világ közepén?

Van egy népcsoport, a dogonok akik azt állítják, hogy a Szíriusz csillagrendszerből származnak. Nagyon jól tudják, hogy a Szíriusznak, van egy társcsillaga, azaz  egy két napos naprendszerről van szó. És ők ezt akkor is tudták, amikor a modern ember még nem. Az  1970-es évektől bizonyosodott meg erről a modern ember.

A druidákról is azt tartják, hogy a Szíriusz csillagrendszer valamelyik bolygójáról származnak, ahogy maguk az annunakik is. A földi élet nagyon erősen kötődik ehhez a csillagrendszerhez.

A druidák végzete az, hogy magas tudásukkal, spirituális képességeikkel a barbár világ közepén éltek. A gall törzsek mellett éltek. Ezek önfejű, együttműködésre nem hajlandó törzsek voltak. Határolta őket a Római Birodalom, amelyik teljesen materialista, ugyanakkor pontos, precíz, jól szervezett volt, és hatalmas hadsereggel bírt. Másik oldalról ott voltak a germán törzsek, melyek a gallokhoz képest még primitívebbek voltak, de jó lovas harcosok. Egy ilyen materialista világban nehéz a fennmaradás, ahogy a tibeti világot is leigázza Kína. Sok gall törzs vezetője a druidák között nőtt fel, így megtanulták a világ működését, amolyan taoista nevelést kaptak.

Miért haltak ki?

Mert a túlerővel szemben egyfelől nem bírtak, másfelől elfogadták a végzetüket, azaz, hogy mindennek  vége van egyszer. Az elmúlástól nem féltek, mert az nem valaminek a vége, hanem egy folyamatnak a része. Bölcsek voltak és nem küzdöttek a változás ellen. Mottójuk volt a FOLYAMATOS VÁLTOZÁS.