A tanároknak szegényeknek muszáj a hibákra figyelni, ez a dolguk, de ez nagyon fárasztó, mert ha a hibák vadászására figyelek, néha elvesztem a fonalat a történetben. Ez azonban azt is jelenti, hogy amikor viszont egy hétköznapi helyzetben angolul beszélsz, akkor a hallgatóság, legyen az egyetlen ember vagy egy értekezlet résztvevői, a szavak jelentésére figyelnek, az üzenetre figyelnek, amit át akarsz adni, és jó eséllyel meg sem hallják a hibákat. Ezt nehéz azonnal beépíteni a viselkedésünkbe, de jó tudni róla.

Tudni kell, hogy egy nyugodt tudat, amelyik az üzenet átadására koncentrál, működni fog, angolul is. Amíg viszont visszatartanak a félelmeid, azzal kapcsolatban, hogy a hibák miatt elítélnek, addig ez a félelem hátrányosan fogja befolyásolni a teljesítményedet. Pedig a félelem lebénítja az agyat és még azt sem tudod kimondani, ami stressz nélkül könnyen menne. A hibák miatti félelmet el kell űzni, mert csak hátráltat.

Ha mondjuk valaki egy vízszűrő berendezést akar eladni egy cégnek, biztos nem azt fogja mondani a prezentációjában, hogy ’it machine clear make water’, mert akkor nem lenne abban a pozícióban. Ha viszont a prezentációban véletlenül ’make’-et mond ’makes’ helyett – semmi nem történik.

Az üzenet attól még érthető marad. Sőt! Ha valaki túl jól beszéli a nyelvet és olyan ritka szavakat és bonyolult szerkezeteket használ, amit nehéz megértenie a hallgatóságának, még rosszabbul is jár, hiszen nem értik meg a lényeget, az üzenetet, és még butának is fogják magukat érezni emiatt – nem a nyertes recept.

Mi hát a teendő?

Pedig sokkal célravezetőbb kiállni és megtartani egy ’jó’ prezentációt, mint hosszasan dolgozni a ’tökéletesen’ és a stressz miatt mindent elrontani.

Tehát gyakorold sokat a beszédet, élesben pedig fókuszálj mindig a feladatra, a beszélgetésre és nem arra, hogy ez most éppen angolul történik.