Azt sokan tudják, hogy számos maffiafőnök mellett Al Capone is a nagy amerikai szesztilalom idején gazdagodott meg a fekete alkoholkereskedelemből, de miért vezettek be egyáltalán szesztilalmat?
Az 1919-ben életbe lépő rendelkezés, amely az Egyesült Államok teljes területén megtiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italok készítését és fogyasztását egy régóta tartó folyamat eredménye volt.
Al Capone, 1935 körül
Az alkoholfogyasztással kapcsolatban már a 18. század végén végletes véleménykülönbségek alakultak ki Amerikában, sorra alakultak a különféle társaságok, amelyek egy alkoholmentes, egészséges társadalom kialakítását tűzték ki célul, ehhez az alkoholos italok teljes betiltását tartva a legjobb eszköznek.
A főként nőket tömörítő szervezetek mellé felsorakoztak a keresztény társaságok és az alkoholellenes pártok, amelyek 1881-ben érték el első sikerüket, amikor Kansas államban törvényt hoztak az alkoholos italok betiltásáról. Az 1910-es évek második felére az államok több mint felében hasonló rendelkezéseket hoztak, így időszerűvé vált szövetségi szinten szabályozni a kérdést.
Annál is inkább, mert Amerika 1917-es hadba lépése miatt takarékoskodni kellett az égetett szeszek legfontosabb alapanyagával, a gabonával. Az 1917-ben elfogadott és 1919-ben érvénybe lépő korlátozás így az ország teljes területén megtiltotta a szeszfogyasztást. A józan, tiszta és egészséges társadalom helyett azonban a szeszcsempészet fénykora jött el, sorra nyíltak a titkos boltok és mulatóhelyek, amelyeken a régi választékban álltak rendelkezésre az italok.
Az 1930-évekre már tarthatatlanná vált a helyzet, a tilalom bizonytalanságot hozott és csak erősítette a feketegazdaságot, ráadásul a sajtó is támadásokat indított a szemmel láthatóan értelmetlenné vált rendelkezés ellen. Például a Washington Post egyik cikke szerint a kongresszusi és szenátusi képviselők 80%-a fogyasztott rendszeresen alkoholt. Roosevelt elnök 1933 elején jelentette be a törvény lényeges lazítását, amely engedélyezte a 4%-nál kisebb alkoholtartalmú italok, leginkább a sörök és a könnyű borok fogyasztását, 1933 végére pedig teljesen eltörölték a szövetségi szintű tilalmat.
Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden államban szabad lett az alkoholfogyasztás, Mississippiben például egészen 1966-ig érvényben maradt a tiltó rendelkezés, sok helyen pedig a mai napig tiltólistán vannak a tömény szeszek. Az ötven jelenlegi tagállamból 33-ban van érvényben olyan törvény, amely helyi szintre utalja az alkoholfogyasztás szabályozását, így az egyes megyék vagy városok maguk dönthetik el, hogy a tiltó vagy megengedő táborba akarnak-e tartozni. így Texasban, Oklahomában, Mississippiben vagy Tennesseeben nem nehéz alkoholmentes helyet találni, Arkansasban és Kentuckyban pedig egyenesen többségben vannak azok a megyék, ahol ma is él az alkoholtilalom.
Könnyebbség azonban, hogy a legtöbb tiltó államban a sör nem tartozik a törvény hatálya alá, aki azonban egy testes vörösbort, valamilyen likőrt vagy netalán egy whiskyt szeretne inni, az jobban teszi, ha átruccan egy szomszédos, megengedő megyébe.
Forrás: Interpress Magazin