Ezt könnyű mondani, de hajlamosak vagyunk arra, hogy engedjünk a csábításnak, vagyis találjunk egy jó kifogást, mert mégiscsak sokkal könnyebb abbahagyni a tanulást, mint elsajátítani egy idegen nyelvet.

Az elbizonytalanodásnak rengeteg oka lehet. A tanulás elején, például számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy nem értettem meg, amit egy külföldi mondott.

Emlékszem, amikor először voltam Angliában, az volt az érzésem, hogy én korábban valami teljesen más nyelvet tanultam, mint amit Londonban az emberek beszélnek.

Ma már csak mosolygok ezen, de akkor, ott, nagyon rossz érzés volt.

Azt már sokszor megbeszéltük, hogy a nyelvtanulás során mennyire fontos a szorgalom és a kitartás. Az önbizalom, a saját magunkba vetett hitünk megtartása legalább ennyire fontos.

Akkor mélyen, belül érzed, hogy ez csak egy pillanatnyi helyzet, még rádobsz egy lapáttal, többet ismételsz, elkezdesz egy újabb angol regényt olvasni, még több filmet, vagy híradót nézel és egyszercsak elillan a rossz érzés.

Mert többet elsajátítottál már eddig is, mint amennyit gondoltál volna. És egy magasabb szintre kerültél. Aktivizáltad a tanultakat. Átültetted a tudásodat a gyakorlatba. Szabadabban beszélsz. Belevágsz a társad szavába. Megérted a vicceket. Nevetsz az angol humoron.

És jól tudod, hogy megérte, mert látod, érzed az eredményeit :)