Amikor valaki elhatározza, hogy nyelvet akar tanulni, de mégis úgy dönt, hogy csak pár év múlva kezd neki, olyankor mindig eszembe jut, hogy ez nem túl jó döntés... Minél hamarabb tanul meg valaki egy idegen nyelvet, annál tovább tudja hasznát venni.
Ez logikus, hiszen például az ember beszélhet egy idegen nyelvet 30 éves korától, vagy 50 éves korától. Megtanulni ugyanannyi ideig tart, csak előbbi esetben jóval többet tudja használni ugyanazt a tudást. Sokan mégis halogatják, ameddig csak lehet.
20 év halogatás 20 év hátrányt jelent. 20 évvel kevesebb ideig profitálhatsz belőle.
Közeledik a karácsony, mi is a Nyelvstúdióban már nagyon ünnepi hangulatba kerültünk. Így érdekességként összegyűjtöttük neked hogyan ünneplik a karácsonyt a britek és amerikaiak.
Ahhoz, hogy igazán jól megtanuljunk egy nyelvet fontos, hogy a nyelvhez tartozó kultúrát is ismerjük valamennyire. Tehát az angoltanulásban is sokat segíthet, ha ismered az angolok (és amerikaiak) hagyományait is.
Az már csak hab a tortán, hogy akár még pár olyan szokást is elleshetsz tőlük, amit szívesen hagyománnyá tennél te magad is :)
Sem Angliában, sem Amerikában nincs szenteste. December 24-e náluk még nem az ajándékozásról szól, hanem sokkal inkább a baráti összejövetelekről. Nagy hagyománya van annak, hogy kisebb bulit rendeznek és egy nagy vacsorát csapnak barátaiknak.
Azt vallják, hogy ezen az estén senki ne legyen egyedül, így sokan vannak, akik tényleg óriási vacsorát csapnak és sok embert látnak vendégül.
Az ajándékokat a Mikulás hozza 25-én reggel
A britek és az amerikaiak is december 25-én reggel bontják ki az ajándékokat, amik sok helyen már előző este a fa alá kerülnek. Náluk nem a Jézuska, hanem Santa Claus, azaz a Mikulás hozza a csomagokat.
Különösen az amerikaiaknál szokás az is, hogy a Mikulásnak a gyerekek süteményt és tejet készítenek a karácsonyfa mellé, hogy miután lerakta az ajándékokat kicsit megpihenhessen és falatozhasson.
A karácsonyi ebéd a pulyka körül forog
Az ünnepi ebédet 25-én az ajándékozás után fogyasztják. És mind az USA-ban, mind pedig az Egyesült Királyságban a sült, töltött pulyka a hagyományos ebéd legfontosabb része.
Az angolok a pulykát legtöbbször gesztenyével töltik meg, és előszeretettel fogyasztanak mellé christmas pudding-ot. Ez a nevével ellentétben nem puding, hanem inkább egy gyümölcskenyér szerű sütemény.
Az amerikaiaknál a pulyka mellé áfonyamártás kerül, desszertnek pedig sütik, piték vagy christmas puding kerül tálalásra. Elmaradhatatlan része az ünneplésnek a tojáslikőr is.
A békeszerződések nehezítették a talpraállást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború okozta teljes károkat Németország és szövetségeseinek kellett fizetnie (1921-ben a jóvátételt 33 milliárd amerikai dollárban állapították meg), az angolok és a franciák ebből törlesztették – volna – tartozásaikat az Egyesült Államok felé. Az USA-ban 1921-ben, míg Európa több országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tarthatott.
Kirobbanása
A háború után a világgazdaság vezetését az USA vette át, de nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. A kialakult új gazdasági rendszerben az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, de ő továbbra is csak a belső piacaira koncentrált és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját. Végül 1928 januárjában a Federal Reserve (FRS vagy Fed, az USA jegybankrendszere) úgy értékelte, hogy a részvénypiaci árak túlságosan magasak és túlzottak a spekulációk is, így 3,2%-ról 5%-ra emelte az alapkamatot.
Ennek hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul a többi országban is felemelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. Mindezt tovább tetézte az 1929. augusztusban kezdődő gazdasági recesszió. Világszinten túltermelés alakult ki, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is. Ezek után 1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett. Az igazi mélypont október 28-án jött, ekkorra 19%-os (hozzávetőlegesen ötven milliárd USA-dollárnyi veszteség) csökkenés mutatkozott.
New Deal
Az állami gazdaság beavatkozásának elvét – melyet John Maynard Keynes dolgozott ki, és a kereslet növelését vette célba – ugyan elutasították, mégis a gazdaságpolitika részévé vált Franklin Delano Roosevelt "New Deal" elnevezésű gazdaságpolitikáján keresztül. A jelentősebb intézkedések között fontos megemlíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok is letért 1933 márciusában az aranyalapról, főleg azért mert a $ 9 hónap alatt 40%-ot veszített az értékéből. Március 3-16. bankzárlatot rendelnek el és felállítanak egy segélyfolyósító intézményt is.
Továbbá megtiltják az arany kivitelét az országból, illetve korlátozzák a $ kiáramlását is. Szigorú banktörvényt és szigorú szabályokat vezettek be az értékpapírpiacon, amit szigorú adatszolgáltatási kötelezettséggel is párosítottak, ezek hatására 1933-ban ismét fellendülés kezdődött. A fellendülés végül 1937-ig évi 10%-os volt, de a munkanélküliség továbbra is két számjegyű maradt. Ez a probléma csak a II. világháború után szűnt meg.
Válságkezelés az Egyesült Államokban
Eleinte sem az általános (mint például az általános takarékoskodás), sem pedig a rendkívüli (például kávéval fűtötték a mozdonyokat) intézkedések nem segítettek.
New Deal
Az állami gazdaság beavatkozásának elvét – melyet John Maynard Keynes dolgozott ki, és a kereslet növelését vette célba – ugyan elutasították, mégis a gazdaságpolitika részévé vált Franklin Delano Roosevelt "New Deal" elnevezésű gazdaságpolitikáján keresztül. A jelentősebb intézkedések között fontos megemlíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok is letért 1933 márciusában az aranyalapról, főleg azért mert a $ 9 hónap alatt 40%-ot veszített az értékéből. Március 3-16. bankzárlatot rendelnek el és felállítanak egy segélyfolyósító intézményt is.
Továbbá megtiltják az arany kivitelét az országból, illetve korlátozzák a $ kiáramlását is. Szigorú banktörvényt és szigorú szabályokat vezettek be az értékpapírpiacon, amit szigorú adatszolgáltatási kötelezettséggel is párosítottak, ezek hatására 1933-ban ismét fellendülés kezdődött. A fellendülés végül 1937-ig évi 10%-os volt, de a munkanélküliség továbbra is két számjegyű maradt. Ez a probléma csak a II. világháború után szűnt meg.
Itt a tél, mindenki izgatottan várja a karácsonyt. Az izgalom mindenhol ugyanolyan, a szokások azonban a világ tájain különböznek. Alábbi cikkünkből megtudhatod, hogyan ünneplik a karácsonyt a világ különböző országaiban!
A magyar családokban általában a Jézuska vagy a Télapó hozza az ajándékokat, de Európa más országaiban különbözőek a szokások, még az ajándékozás időpontja sem azonos.
A velünk szomszédos Ausztriában Christkind, vagyis karácsony gyermeke az ajándékhozó, Németországban Weihnachtsmann, vagyis a télapó (szó szerinti fordításban a karácsonyapó) teszi a fenyőfa alá a csomagokat. Karácsonyfát mindenhol díszítenek, ez a szokás Németországból terjedt el az egész világon a 19. század folyamán.
Az angoloknál Father Christmasra (karácsonyapó) várnak a gyerekek. A brit mesék szerint a télapó - aki földig érő, piros köpönyeget visel - a kéményen keresztül érkezik a kandallóba, az ajándékokat pedig a kandallópárkányra akasztott hosszúszárú zokniba rejti el. A legenda szerint ugyanis egyszer a télapó, miközben a kéményben ereszkedett lefelé, véletlenül elejtett egy pár aranyérmét, amelyek a kandallón száradó zoknikba estek. A gyerekek levelet írnak neki, amit nem adnak postára, hanem bedobnak a kandallóba, hogy a télapó a felszálló füstből olvassa ki kívánságaikat. A télapó egyébként rénszarvas-vontatta szánon érkezik a messzi Finnországból, Lappföldről, ahol az év többi részében él.
AzAmerikai Egyesült Államokbanhasonló módon várják Santa Claust, akinek csak a ruhája más egy kicsit, mint angol „rokonáé”, ő ugyanis nem hosszú, hanem rövid köpenyt visel, és az Északi-sarkon él.
SvédországbanJultomten, vagyis egy manó hozza a karácsonyfa alá tett ajándékokat. A szomszédos Finnországban – ahol az igazi Télapó lakik - a télapó egyenesen bekopog a házakba, s a házba lépve hangosan megkérdezi: "lakik itt jó gyerek?" Természetesen mindenhol csupa-csupa jó gyerek lakik, akiknek most már átadhatja az ajándékokat. Finnországban a Télapó, "Joulu Pukki” Rovaniemi városában él, és saját irodájában válogatja szét a világ minden tájáról érkező leveleket, amelyekkel a gyerekek árasztják el.
Télapó és hű társa, a rénszarvas Ausztráliában szintén feldíszítik a karácsonyfát, ami többnyire műfenyő, hiszen ott ebben az időben forró nyár van, az igazi fenyő elszáradna. A Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza. Az ausztrálok a karácsonyi vacsorát kint a kertben fogyasztják el, majd lemennek a tengerpartra egyet fürödni, így ünnepelik a karácsonyt.
Oroszországbanteljesen más az ünnep, hiszen az ajándékozás nem decemberben történik, hanem január elsején, de ugyanúgy a feldíszített karácsonyfa alatt. Ennek oka a pravoszlávok eltérő naptára, náluk a karácsony későbbre esik, mint Európában. A kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz segítője Sznyegurocska (Hópelyhecske), Fagy Apó unokája.
Olaszországban és Spanyolországbanaz ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, január 6. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat, bár ma már külföldi hatásra újabban már divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki Karácsonykor hozza az ajándékokat. Az olasz gyerekek nem virgácsot, hanem szenet kapnak a Télapótól, ha nem fogadnak szót. Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik, és abba kapják - a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan- az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Háromkirályok) várják az ajándékot.
Az íreknéla karácsonyi ünnep két hétig tart. A karácsonyi mise előtt a Télapónak sört, whiskyt és rétest, a rénszarvasoknak pedig egy csokor sárgarépát készítenek ki az ajtó elé. December 25-én bontják ki az ajándékokat, 26-án pedig az emberek többsége lóversenyre megy.
A karácsony izlandi nyelven Jol, ami a Jolasveinar-nak nevezett manóktól ered. Izlandon egy legenda szerint 13 manócska rendszeresen megtréfálta az embereket, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, azóta megszelídültek, és szorgosan készítik az ajándékokat a gyerekeknek. December elején már kiteszik a gyerekek a cipőiket az ablakba, és majd karácsonykor nézhetik meg, milyen ajándékot kaptak. Aki rossz volt, az csak krumplit kap.
Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett a nagy gonddal kifényesített csizmánkba.
Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt. Nem fehérprémes bundában, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek- kinek mire volt szüksége.
LEGENDÁK A TÉLAPÓRÓL:
Egy legenda szerint püspöksége idején Lyciában hatalmas éhínség tombolt. Szicíliában (ahol viszont bőséges volt a termés) ekkor egy kereskedő olyan álmot látott, hogy menjen Myrába, s adja el ott terményeit. Mikor felébredt, rádöbbent, hogy mindez nemcsak álom volt, hiszen tenyerében három aranyat talált előlegként.
Elhajózott tehát Myrába, ahol a város jótékony püspöke felvásárolta tőle rakományát, s szétosztotta a szegények között. Szent Miklós alakjában a fennmaradt legendakincs (elsősorban a Legenda Aurea = Arany Legenda) és a keleti (görög és orosz) egyház hagyományai alapján valószínűleg több szentéletű férfiú alakja keveredik össze. (Csodatételei közt emlegetik három ártatlanul halálra ítélt ifjú megmentését, valamint három megölt gyermek feltámasztását, akiket egy mészáros megölt, majd tetemüket egy hordóba rejtette.)
Hosszú öregség után, 327 körül halt meg püspöki székhelyén december 6-án. Myrában titokban temették el. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt.
Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
A 18. század második felében Boston az angol gyarmati politika elleni tiltakozás helyszínévé vált. A szétszórt települések jelentős része ugyanis a keleti part közelében volt. A fehér telepesek száma ebben az időszakban negyedmillióról hamarosan két és fél millióra nőtt. Az angolok is hasznot akartak húzni a nagymértékű kivándorlásból, és jelentősen megemelték az adókat és a behozatali vámokat.
Az 1765-ös bélyegtörvény (Stamp Act) és az 1767-es, számos termékre, többek közt a teára új adókat kivető Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd bostoni sortűz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben. Az új adók kijátszására széles körben elterjedtté vált a csempészet, amelyben többek közt John Hancock, a függetlenségi nyilatkozat későbbi aláírója is részt vett.
Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, őt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt. Védője nem más volt, mint John Adams, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke. Az ellene emelt vádakat később elejtették, ám Hancock bojkottot szervezett a Brit Kelet-indiai TársaságKínából behozott teája ellen, így annak eladásai a gyarmatokon az addigi 320 000-ről mindössze 520 fontra zuhantak. 1773-ra a Kelet-indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan készletekkel. A brit kormány jóváhagyta a teatörvényt (Tea Act), amely lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt adhassa el az árut.
A legtöbb amerikai kikötőben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, előkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát.
A „bostoni teadélután”
1773. december 16-án móhauk (Mohawk)[1] vagy narraganszet[2]indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de változatlanul fenntartotta a tea árát az észak-amerikai gyarmatokon.
A „teadélután” következményei
Ez az úgynevezett „bostoni teadélután” volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon. „Olyan teát főzünk György királynak, hogy abba belefullad!” – mondták. A helyzet ezután mérgesedett el, mert a Lord North által vezetett kormány a lázadást erőszakkal akarta leverni.
A bostoni események is hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború 1775. évi kitöréséhez. A függetlenségi háború a gyarmatoknak Angliától való elszakadásához és az Amerikai Egyesült Államok megalakulásához vezetett.
Tekintsünk csak végig Amerika történelmén 1492-es felfedezése óta! Véráztatta évszázadok sorjáznak szemünk előtt.
Igaz, a világ többi részét sem a békés egymás mellett élés jellemezte ezekben az időkben, de amit ez a kontinens és őslakosai átéltek, az igazán nem hasonlítható semmihez.
Persze az európai hódítók megjelenéséig is dúltak törzsi háborúk az indiánok között, de a bevándorlók feltűnésével új szereplő került a képbe. Amíg kis számban jelentek meg, gyakorlatilag békében éltek az őslakosokkal, amikor azonban a 17. század elején nagyobb tömegben is megindult a bevándorlás, egyre gyakoribbak lettek az összetűzések.
Az európaiak taktikája az idők folyamán – helyzetüknek és érdekeiknek megfelelően – mindig módosult. Eleinte egyik vagy másik indián törzs mellé álltak, hogy amolyan „nevető harmadikként” területeket nyerjenek a maguk számára. Majd számuk növekedtével megfordult a helyzet.
Mivel az amerikaiak már a britekkel háborúztak önállóságuk kivívásáért, az indiánok voltak azok, akik az egyes oldalak mellé szegődtek, attól függően, hogy melyiktől remélték inkább földjük megtartásának lehetőségét. Amikor az Egyesült Államok kivívta függetlenségét, közös erővel fordult az indiánok felé, és a 19. században erőteljes hadjáratok indultak az új területek megszerzéséért.
Az ősi területeiket védelmező indián törzsek még egy ideig bíztak a külső, brit segítségben, de később belátták, hogy már csak saját magukra számíthatnak. Ekkor az indián törzsek már nem csak magukért harcoltak, de az őslakosok mindegyikéért folytatták elkeseredett küzdelmüket országszerte. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy végig az 1800-as évek során mennyien próbáltak kiállni a jogaikért. A sziú, az apacs, a dakota, a szeminol, a creek, a navahó, a black hawk törzsek és még megannyi nemzetség megvívta a maga háborúját.
Ezek a történelmi idők pedig nagy vezetőket kívántak, így több olyan személyiség is kiemelkedett soraikból, akik – talán már túl későn is, de – felismerték az indián népek összefogásának fontosságát. Tetteik nagyságát mi sem mutatja jobban, minthogy nevüket máig megőrizte az emlékezet.
Ahogyan a sors nem kímélte, úgy ő is keményen bánt magával.
Rengeteg dolgot tudunk Viktória brit királynőről, aki 63 évig és 7 hónapig uralkodott. Fiatalon, alig 18 esztendősen került a trónra, és a német Albert herceggel összesen kilenc gyermeket neveltek. Amiről azonban keveset tudunk az a diétája, valamint a mértéktelen habzsolása.
Amíg trónra nem került, az édesanyja határozta meg az étrendjét, ami Kate Hubbard 2013-ban megjelent könyve szerint többnyire tejből és kenyérből készült fogásokból állt. Ezt ugyanis a anyja diétás éteknek tartotta.
Amikor azonban a karcsú Viktória megkezdte uralkodását, bármit megkaphatott, amit csak kívánt, így pillanatok alatt elérte a 60 kilogrammot.
Ekkor Viktória kemény diétába kezdett, és mire hozzáment Albert herceghez súlya alig volt 45 kiló. Bár kilenc gyermeknek adott életet, a súlya nem változott, karcsúsága megmaradt, egészen férje 1861-ben bekövetkezett haláláig.
Viktória örökké magányosnak érezte magát férje elvesztése után, és az ételekben kereste a vigaszt. Torkos volt, és rettentően sokat evett.
Történészek szerint 6-7 fogást is megevett alig 30 perc alatt, így meghívott vacsoravendégei nem tudták vele tartani az iramot.
Tíz évvel 1901-es halála előtt, a derékbősége elérte a 140-150 centimétert.
A reggelijét a hálószobája melletti, privát ebédlőjében fogyasztotta el. Proteinben és szénhidrátban gazdag reggelit fogyasztott, amelyben volt kenyér, szalonna, tojás, és gyakran szárnyas, valamint juh is. Az ebédet általában 14:00-kor fogyasztotta el. Ilyenkor evett zöldségeket is, kedvence volt a spárga, spenót és a kelkáposzta. Sok húsételt fogyasztott, desszertnek pedig tejberizst, befőttet és egyéb finomságokat kért a személyzettől.
Viktória vacsorára ette a legtöbbet. Kedvelt esti étke volt a buggyantott tojás, a leves, a halból készült főételek, a marha, de ilyenkor gyakran 2-3 féle desszertet is elmajszolt.
Állítólag az ebédlő egyik sarkában mindig állt egy büféasztal, amin különböző húsból készült ételek, piték és friss gyümölcs volt, ezt nassolta napközbe az uralkodó, ha megéhezett.
Sokszor elhangzik a figyelmeztetés: amikor angolul tanulsz, figyelj arra, hogy mind a négy alapkészséget gyakorold!
Vagyis jusson egyenlő idő és energia az íráskészségre, az olvasás utáni szövegértésre, a hallás utáni szövegértésre és beszédkészségre.
Jól hangzik és igaznak tűnik, nem? De akkor mi a baj vele?
Egy gyorsteszt
Csinálj egy gyors önértékelést! Ha egy tízes skálán kellene értékelned, hogy egymáshoz képest milyen szinten vannak az egyes készségeid, mit kapnál?
Gyerünk, gondold végig! Addig ne olvass tovább!
Olvasás utáni szövegértés:
Íráskészség:
Hallás utáni szövegértés:
Beszédkészség:
Mit jelentenek az eredmények?
Tudod, hogy néz ki majd a legtöbb angol nyelvtanuló eredménye?
A fenti listán – megközelítőleg – egyre csökkenő pontszámokat mutat. Ha neked is így van, megnyugodhatsz, sokan vannak még így rajtad kívül! Nem megyek most bele a miértekbe (bár megérné!). Egy dolog azonban biztos: csak akkor lenne jó tanács számodra az, hogy mind a 4 készséget EGYENLŐ arányban gyakorold, ha a fenti négy számod megegyezik. Ugye van benne valami?
Az olvasás a nyelvtanulás egyik legerősebb építőköve.Milyen olvasnivalók közül válogathatunk és mikor, kinek, melyik a legmegfelelőbb?
Ha az anyanyelveden szeretsz olvasni, akkor szerencsés vagy, mert nem fog nehezedre esni, hogy idegen nyelven is olvass. Ráadásul minden, amit élvezettel csinálsz, mint már írtam, még hatékonyabban fejleszt. Ha az olvasás nem tartozik a kedvenc időtöltéseid közé, akkor is van megoldás: regények helyett inkább rövidebb lélegzetvételű dolgokat olvass és mindenképpen olyan témában, ami érdekel.
Nézzük hát a lehetséges olvasnivalók listáját:
Angol nyelvű blogok (English blogs)
Sok témában elérhetőek, rövidek, közérthetőek (bár a témától függően használhatnak szakkifejezéseket, de az gyorsan megjegyezhető, hiszen sok az ismétlődés). Bárhol belekapcsolódhatsz egy blogba, nem kell elejétől a végéig elolvasnod.
Újságcikkek, tanulmányok, kutatások (Articles, studies, researches)
A nyelvezetük magasabb szintű tudást követel meg, de ha az megvan, akkor előnyük, hogy szintén rövidek, nem kell folyamatosan hosszú időt szánni az olvasásukra, mint például egy regény esetében. Az is előny, hogy sok témában elérhetőek, érdeklődésnek megfelelően.
Információ (pl.: Wikipedia)
Ha van egy kis nyelvi alapod, akkor érdemes az információk többségét angolul elolvasnod az interneten. Meglepődsz ha meglátod mennyivel több minden és mennyivel részletesebben érhető el angol nyelven. A Wikipedia, mivel minden nyelven elérhető, a fordításban is nagy segítség lehet. Elolvashatsz egy részt magyarul, majd az információ birtokában elolvashatod angolul, a kulcsszavakra koncentrálva.
Népszerű, gyakran klasszikus regények rövidített változatai ezek, melyek ráadásul különböző szinteken érhetők el. Ezen az oldalon olvashatszbővebben a szintekről, sőt, szintfelmérő teszteket is találsz, ha nem vagy biztos benne, hogy melyik szint való neked.
Tankönyvek (Course books)
Ez talán kissé meglepően hangzik elsőre, de miután rengeteg tankönyvvel volt dolgom a nyelvtanulás és tanítás során, meg kell mondjam, hogy a tankönyveket a mai napig hasznosnak tartom. Ami az olvasást illeti, a tankönyvekben szintednek megfelelő, ugyanakkor a mindennapi élethez szorosan kapcsolódó témákról olvashatsz. A szövegértési gyakorlatok többnyire egy-egy eredeti újságcikk, kutatás egyszerűsített változatai, tehát az információ hasznos és aktuális. (Persze ez a könyv kiadásának dátumától is függ). A szövegekhez ráadásul feladatok is tartoznak, melyekkel ellenőrizheted a tudásodat. Még egy előnyük, hogy a nyelvvizsgákhoz, érettségihez hasonló témákat dolgoznak fel (ha esetleg arra készülnél).
Regények (Novels)
Utoljára hagytam a legnagyobb lélegzetvételű műveket, a regényeket. Aki könnyített olvasmányokat már olvasott, az érezni fogja, hogy mikor áll készen egy eredeti regény elolvasására, de mindenkit csak bátorítani tudok, hogy vágjon bele. Ha nem köt le, tedd félre pár hónapra, majd próbáld meg újra. Nem szabad hamar feladni, akár 50 oldal is kellhet ahhoz, hogy belemerüljünk a történetbe és azután le se tudjuk tenni!
Tapasztalatom szerint idegen nyelven olvasni dupla élvezet. De ezt mindenki döntse el maga. Azt még el szeretném mondani, hogy ha eredményt akarsz elérni a nyelvtanulás terén, az olvasás gyakorlására szükséged lesz, és minél gyorsabban szeretnél fejlődni, annál többet kell olvasnod.
Még egyszer a titok: olvasd azt, amire valóban kíváncsi vagy!
